„A multikultit néhány éve halottnak nyilvánító kancellár egy halott kísértetét engedte be országába és szabadítja rá Európára.
A korunkra később visszatekintők talán nem egy kultúra eltűnésének kezdetét fogják látni a mai időkben, ha a német nép megfogadja Heinrich August Winkler, a neves történész tanácsát, hogy éppen a menekültpolitika újragondolásában a németek »a történelemből való tanulásuk hátterét önkritikusan megkérdőjelezhetnék, és az eddigieknél sokkal inkább Európa felé irányuló felelősségpolitikát kellene képviselniük«.
A magányos német kancellárnak egy félreértett erkölcsiségű döntése helyett az ország vezeklés utáni, felelős történeti magához térésére lenne szükség. A felelősség vállalása magában hordozza saját erőforrását – és garantálhatja, hogy utódainknak ne kelljen különös dátumként emlékezniük 2015. szeptember 4-ére.”